Nézőbajnokság

Megy az erdőkerülő a rengetegben, mikor hirtelen megpillant egy gyanús alakot. Rárivall: - Mi az a kezedben, és hogy hívnak?!

Frank Wedekind: A tavasz ébredése - Debreceni Csokonai Színház; Zsámbéki Színházi Bázis

- Íj és Gyula.

Ezúton ajánlom föl a fönti tréfát szabad használatra Horváth Csaba vagy kéttucatnyi viccel, mókával, oskolablődlivel agyonterhelt "fizikai színházi kísérlet"-éhez. A világhálón (is) szárnyra kapott urbánus legenda szerint a háromórás, szünet nélküli, a nagyérdeműt hajmeresztő erőpróba elé állító opus iránt a cívisváros közönsége nem mutatott kellő fogékonyságot. Az el- és visszautasításokhoz rendre ideológiát farigcsálók mindehhez bizton annyit fűznének: a Marica grófnő emlőin nevelkedő makrancos népség szellemi muníciója csekély(ke) az efféle odisszeiához.

Így hát fölkerekednek az evolúciós lajtorja tetején trónoló értelmiségi és/vagy neosznob Sandokánok, hogy páratlan fegyvertáruk bevetésével legyűrjék a bengáli tigrist - a zsámbéki műemléki rakétabázison.

Előttünk priccsek, kék szólógitárok, hangfalak. A színes tornadresszes, trikós-gatyás, "testtudatos" aktorok közül nyolcan tavaly végeztek Jordán Tamás és Lukáts Andor színészosztályában. A vallomása alapján "jó értelemben" (?) elvontságra törekvő rendező-koreográfus munkája: "A mozdulat és tánc, a zene és a hangok dominanciája a szókifejezés-hullámok felett." E sajátos természeti jelenséghez képest az elvontási tünetektől szenvedő mű tornádóként pusztító ötletviharok, rock-klasszikusok, néhol derűt keltő szkeccsek, továbbá másodfrissességű tánc- és mozgásmozaikok "dominanciája" - átgondolt, ráncba szedett, fölkavaró, merész alkotás helyett.

Frank Wedekind (a kamaszlét gyötrelmeit híven bemutató) színművéhez Horváth már 2004-ben készített koreográfiát. A darabot Szász János vitte színre a bostoni American Repertory Theatre-ben. Jelen előadás tánc- és mozgásanyaga válogatás Horváth Csaba tetszetős repertoárjából (Barbárok, Médeia, Ketten, Forte/Hymn); megfűszerezve a Színművészeti Egyetem - Ladányi Andrea vezette - mozgástanszékének óraanyagával.

Emellett - ám mindettől függetlenül - részletek csendülnek föl a Bányay Geyza fordította szatírából; főképp elhangzik számtalan "saját" szöveg. Többek között - a világ keletkezésén túl - egy madártani értekezés a társfüggő gólyákról.

A hamvasan erotikus, látványában markáns munka nyugalmas időtöltést kínál; akár egy nyomottra, "depisre" hangolt, kissé bárgyú brit videoklipet bambulnánk, jópofa figurákkal. (Hasonló élményt kelt a Trainspotting című, gyermeteg kultfilm.) Szól a Pink Floydtól a Paranoid Eyes. A (túl)koncentrált tekintetű Krisztik Csaba elsüvölti a We will rock you-t. Moritz (Nagy Péter) temetési jeleneténél mintha a Knockin' on Heaven's Door-t pöntyögnék gitáron - bárcsak tévednék. A kilométereket futó, harcművészkedő, összpontosultan összpontosító színészek és az öttagú tánckar megnyerően mozog dzsesszre, népzenére, Vivaldira egyaránt. Ügyesek Krisztik (Melchior) és Földeáki Nóra (Wendla) epizódjai. Nagyszerű Horváth Lajos Ottó - ám ez nem nóvum. Amint az sem, hogy - a spicc-cipőt húzó - Zarnóczai Gizella észbontó; tiszteletem.

Mondják, Horváth Csaba produktumában cefetül dolgoznak. Szelíd alázattal: a munka az emberi létezéstől nem teljesen idegen tevékenység.

Részint ezért, a legföljebb időtartamával zaklató alkotmány számomra sokkal inkább keltett meglepetést gőgös felszínességével. Melynek fölhevült ünneplése ingerlő.