"1957-ben Budapesten születtem. Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben... dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetek. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenféle rendű és rangú ember "használ"- hazám az elszakadt részekkel, és a diaspóra is. Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai. Felnőttekhez szólnak inkább. Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televízió felvételeket készítettem itthon, Európában, USA-ban és Kanadában is. Tanítottam magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontoi York egyetemen, kanadai, amerikai táborokban. Mesét mondtam tolmácsok segítségével kanadai, észt, francia, holland közönségnek is. Utóbb műfordítással is foglalkozom." (Berecz András)
 

"A mesemondónak, énekesnek minden közönség előtt töltött perce maga a dráma. Neki mindennapos emberi próba és művészi gyakorlat a dramaturgia. Zenekarral, vagy anélkül állandóan alakuló történetekben vagy zárt tökéletességbe érett dalokban egy archaikus tudásról kell elhitetnie, hogy a darabok szépsége érvényes, formája a digitális közegben is időszerű, és e művek érzelmei ma is nélkülözhetetlenek. Nem egyszerűen a tanult szellemtörténet, ellesett népművészet, hanem a megélt, megérzett, vállalt, tudatosan épített magatartás formálja minden megnyilvánulását. Ezért természetes, hogy egésznek látja a műveltséget népdaltól meséig, műfordítástól szépírásig. Ez az ő legsajátosabb képessége, különös tehetsége." (Antal István)