A mi történetünk középpontjában a kistelepülési korrupció áll. Ha egy kicsit jobban körülnézünk, látható, érezhető - a múltban kevésbé, a jelenben egyértelműen –a következő döntéshozói policy: ne érts semmihez, csessz el mindent, és légy büntethető. Egy szarrá prostituált társadalom vergődése van a középpontban. Bűnös falu, ahol, ahogy a mi Peer Gynt-ünk/Günterünk fogalmaz: „Én tudom, hogy mennyi vaj van a fületek mögött. Tudom, hogy senki nem él itt, aki ne lenne sáros valami miatt”. Egyszóval kevés kivétellel, gyakorlatilag bárkire, bármikor ráhúzható a „vizes lepedő”. Ha nem pampog, akkor erre kevesebb az esély. Nagy para nincs, mert nem nagyon pampog. Különösen egy kistelepülésen, ahol szinte mindenki tud a másik simlis dolgairól. A simlik meg mindennaposak.

- Mennyire maradtatok hűek az eredeti Peer Gynt elgondoláshoz?

Ibsen 1867-ben írta a Peer Gynt-öt. Nekünk, társadalmi színházként 2013-ról érdemes beszélnünk. Ennyiben akartuk változtatni, ebből adódóan számos ponton el kellett térnünk az eredetitől.

Jelenet az előadásból

Illés Marcival (a Független Színház alapítója, dramaturgja, társrendezője) elsősorban az érdekelt minket, hogy a „Peer Gynt ösztöndíjas” fiatalok, akik játsszák az előadást milyen problémákat látnak ma Magyarországon politikai, gazdasági, közéleti területeken, és ezzel kapcsolatban milyen megoldási alternatíváik vannak. Nem kevésbé volt fontos, hogy e témákat milyen színházi formanyelven szeretnék közvetíteni. A helyzetgyakorlatok rögzítése során akkora anyagunk lett, hogy az eredeti darab első három felvonásának földolgozásáig jutottunk el. A negyedik és ötödik felvonás átdolgozott változatának próbafolyamata télen indul.

- A norvég ösztöndíjnak volt-e kikötése az előadással kapcsolatban?

Tetszett nekik az ötlettervünk. A mi elgondolásunk az volt, hogy Peer és édesanyja, Aase egy magyar falu gettójában élő cigány emberek. Aase guberálásból tartja fönn magát. A mi olvasatunkban a norvég mesevilágot a cigány szellemvilággal helyettesítettük. Bizalmi alapú ötletterv-pályázat volt, nem érdekelték őket a szerződéseink, pláne a számlák. „Ez a ti projektetek, biztos remek lesz, és arra költitek a pénzt, amire kell…” – állította a pályáztató.
Az Ibsen Awards munkatársa megtekintette az előadást. Elképzelhető, hogy a 2014-es nemzetközi Ibsen konferencián a „Sin Village” lesz a díszelőadás, ennek részleteit októberben egyeztetjük.

- A Gellért hegy után hogyan találtátok a Bázist az előadásra? Mikor jártatok először ebben a szabadtéri színházban?

2012 nyarán forgattuk a Tollfosztás c. színdarabunk játékfilmes verzióját. Illés Márton, társrendezővel és Maly Róbert operatőrrel a Bázison is terepszemléztünk. Négy jelenet helyszíneként jött szóba a Bázis. A fölvetésünkre, hogy ott forgassunk Vásárhelyi Nóra már-már meghökkentő együttműködést tanúsított. Ezt a nyitottságot Ábrahám György, a Bázis műszaki munkatársa is tromfolta. Nóra később megtekintette a Millenáris gyepén bemutatott „Földevők” c. előadásunkat is, ezt követően jött tőle a fölkérés, hogy a 12. előadásunk legyen évadzáró előadás a Bázison.

- Mi jelenti most a Független Színházat?

2004-ben indultunk, két-három-évente tudtunk bemutatni egy előadást. Mostanra úgy tűnik állandósult az évente egy-kettő. Főleg nemzetközi terepeken számítunk komolyan vehető reputációra.
Az van, hogy a színművészeti képzés alig elérhető hátránnyal küzdő, főként cigány fiatalok számára, a cigány származású színházi szakemberek igen alulreprezentáltak. Megoldani nem tudjuk a helyzetet, de azzal, hogy színházi ösztöndíjasokat képzünk és delegálunk a színházi struktúra berkeibe, jelentős arányban tudunk mozgatni a trenden.
Az önmagukat függetlenként definiáló csapatok közül mindenki másképp éli meg, vagy gondolja a függetlenségét. Nincs két egyforma.
Mi társadalmi színházként azt gondoljuk, hogy a kulturális autonómia fönntartása az elsődleges érdek. Ahhoz, hogy ez működni tudjon ki kellett mondani: sem a hazai, sem az EU-s források nem jelenhetnek meg körülöttünk, mivel mindkettő egyre cikibb. Nézd, eddig az “Oszd meg és uralkodj” elve érvényesült a kultúrpolitikában, most az “Oszd le és uralkodj”. Mindegyiknek voltak, vannak és lesznek sorban állói, kedvezményezettjei és áldozatai. A sorban sokan állnak, nem kellünk mi közéjük.

Mik a következő évadra a tervek? Hogyan vihető tovább a Peer Gynt?

A csapat egyben van, nincs hátráltató körülmény körülöttünk. Tisztesen tudunk működni a piaci és jegybevételekből, meg akad egy-két magántámogató. Az intézményi kulturális javak elszigeteltek, nehezen hozzáférhetőek az oktatási és kulturális téren hátrányokkal küzdő csoportok számára. A kulturális intézmények fenntarthatósága egyre reménytelenebb. Szabadtéren játszunk, most éppen a Gellért hegyen. Télen elkészítjük a második felvonást, ha kijön a jó idő, ezt is szabad téren fogjuk bemutatni. Ez már a nagypolitikai színtereken történő korrupció témakörét, illetve az első generációs szegény családból származó értelmiségiek helyzetét mutatja meg fókuszban a strici és drogdealerrel, a „hamis próféta” - rapsztárral, valamint a cigány szociológussal és annak nem kicsit korrupt kultúrpolitikus férjével. Azért akadnak majd jó arcok is benne, pl. egy falusi hitoktató, aki úgy éli meg a mindennapjait, hogy segítsen a csóringer gyerekeken, egy modell, aki arról ábrándozik, hogy cigótelepi környezetben tartson modellfotózást. Eléggé rácsúsztunk erre a Peer Gynt-re. Minden tiszteletünk Mr. Ibsen.