Miért nem lehetett rólad hallani az utóbbi tíz évben?

Kari Györgyi: Mióta Halász Péter meghalt, azóta nem játszottam színházban. Nem hívtak játszani, és én nem jelentkeztem egy társulathoz sem. Halász Péterrel 1995-től haláláig miden évben együtt dolgoztunk. Kezdetben meghívott azokba a társulatokba, ahol vendégként rendezett ő is: a Merlinbe, a Katonába, az Új Színházba, és amikor megkapta a Városi Színházat, tagja lettem a társulatának.
Honnan jött a visszatérés, a Parti Nagy Lajos: Fülkefor című meséiből készített előadás ötlete?

KGy: Nem volt visszatérési szándékom, de több olyan dolog történt velem, amiből egyszer csak összeállt ez az előadás. Kellett hozzá Orbán Viktor 2010-es győzelme és az ő új politikai rendszere, amivel egyik pillanatról a másikra falhoz állította az országot. Most 2013 van, és azóta sem talál rajta senki fogást. Nem voltam rendszeres olvasója az ÉS-nek, de 2011 júliusában kinyitottam a lapot, és rátaláltam Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatára. Megvilágosodtam: ha más nem, ez lesz az, ami majd helyre teszi a dolgokat. Mindezt magyar-székely tájnyelven, apám és anyám nyelvén. 2010-ben halt meg az édesanyám. Az elvesztése feldolgozhatatlan fájdalmat hagyott maga után. A magam vigasztalására kezdtem el a meséket hangosan mondogatni, utánozva az ő palóc tájszólását, a zárt a-kat, hozzátéve apám gyergyószentmiklósi székely hanglejtését, hogy ő se maradjon ki a jóból.

Hogyan született meg ebből a Magyar mesék című előadás?

KGy: Tavaly augusztusban, László Kiss Dezső festőművész barátom kiállítás megnyitóján elmondtam a Parti-mesékből hármat. Már ott is jelmezben, fiktív népviseletben, matyó fejdísszel. Közben a Hagyományok Házában a magyar népi mesemondás gyakorlatát és technikáját tanultam, hagyományőrző paraszt emberektől, élőben. Aztán a Nyitott Műhelyben, Parti Nagy Lajos felolvasó estjén újra elmondtam ezt a három mesét. És mert a mesternek tetszett, a három meséből lett hét. Hát így. 

A szegedi Thealteren bemutatott verzióban részt vevő közreműködőket hogyan találtad? 

KGy: A Hagyományok Házában mesélt nekünk, mesemondó hallgatóknak a kilencvenhét éves pásztor, Pál Pista bácsi. Mikor elfáradt a sok beszédben, felfújta a bőrdudáját, és pihenésképpen játszott rajta. Pont úgy nézett ki, mint az én kondás nagyapám. Hogy ne akartam volna, hogy legyen egy dudás mellettem! Pista bácsi helyett persze Szokolay Dongó Balázs, aki kiválasztotta nekem a Rákóczi-nótákat és a ’48-as katonadalokat. Ő nem csak virtuóz népzenész, hanem a népzenei tudományok doktora. Így gondolok rá, ha gondolkodom róla. Menyecskének párja van a guzsalyasban, akivel reggelig ropja. Egész előadás alatt ugyan én meg sem mozdulok, de azért mégis. Így lett Vati Tamásból szabadságharcos huszár, turulszárnyas győztes vezér, aki nem táncol, csak pöffeszkedik. 

A szegedi bemutatót hogy fogadta a közönség? Hol lesz látható még a darab? 

KGy: Az előadás alatt a közönséghez beszélek. A szemükbe nézek, és csak az ő arcukat látom. Ezen az estén minden pillanatban az örömöt és a tetszést láttam az arcukon. Augusztus 24-én a Zsámbéki Színházi Bázison lesz a következő előadás, aztán szeptembertől a Pepita Ofélia Bár fogadja be.