Zsámbéki Színházi Bázis
A romtemplomtól a bázisig
Norvég Civil Alap

2014. július 22.
A magányos zsenik ideje lejárt

Tóth János Gergely, a HazaTér című zsámbéki produkció lelke, szervezője és rendezője gondolkodott kérésünkre a csapata Bázison zajló munkájáról, a színházcsinálásról, meg arról, hogy hol a haza mostanában.

- Erre az előadásra jött össze a csapat?
Igen, ebben a felállásban erre a produkcióra. Ez a negyedik rendezésem. (Szóval én uralkodnék a vágyaim felett!!?, Puha pihe, Fekete Tej). Vannak köztünk olyan emberek, - Adorján Bea, Varga Ádám, Herman Flóra - akik benne voltak az elmúlt három rendezésemben. Hozzájuk jött Varga Anikó, aki a Bárka Színház kiemelkedő színésze volt, Sipos Viktória, szintén a Bárkából, Mokány Csaba, aki az Anikó alatt végzett a pozsonyi színművészetin, valamint György Zoltán Dávid, aki Kaposváron végzett és jelenleg a Vaskakas Bábszínház színésze. Adorján Beáta, aki a Fekete tej dramaturgja és fordítója is volt, a jelen előadásban íróként is dolgozik velem.

- Minden ütős kérdésnek tűnik ma, ami a haza szóval kapcsolatos.
Szerettem volna, ha Hazám lesz a címe, de mégis HazaTér lett. Beáta talált rá a szóra, mert a tér, mint betonbunker itt a Bázison a haza szimbolikus tere is, illetve a hazatérés, mint fogalom is benne van a szóban, ami arra emlékeztet, hogy hol lehetünk otthon a világban. Rengeteg asszociáció fűzhető még hozzá.
Fotó: theater.hu-Ilovszky Béla

- Mennyire inspiráló itt a tér? Hol lesz az előadás?
A Volhovban próbáltunk, aztán valószínűleg átmegyünk a Pulcinella hangárba, mert eleve azt néztem ki. Ennek az előadásnak a lelke alapvetően itt van Zsámbékon. Minden térnek más energiája van, a tér diktál, sugall, párbeszédet kell folytatni vele, és úgy érzem, hogy ez sikerült nekünk. Ebből építettük az előadást, amit tervezek majd máshova is vinni, de pont a tér miatt nem tudom még hogyan.

- Miről szól a darab?
Ez afféle közérzetjáték lesz. Vannak benne történések, emberi szálak, szituációk, de nem egy történet, inkább szkeccsek. A mi generációnk által érzékelt valóságból áll össze.

- Miből áll itt a szoros időbeosztásotok? Milyen módszerrel dolgoztok?
Alapvetően egy nagy főzésből, a jó hangulatból és persze a próbákból. Nem tud mindig ugyanabban ritmusban történni minden, mert például le kell írnunk, ami az előző próbán történik és az más-más hosszúságú időt vesz igénybe.
Vannak előre megírt dolgok, szkeccs szerűen szerkesztett részek, amihez aztán a színészek, mint alkotótársak, hozzáteszik a magukét. A szöveg belőlük jön, amit aztán a Bea meg én leírunk. Bea az általam leírt jeleneteket is átfésüli még.

- Vannak szerepek, vagy magukat játsszák a színészek?
Persze, hogy vannak szerepek, képileg is ezekből indulunk ki az elején. Azt kutatjuk, hogy az egyéni történet hogyan tágul mai társadalmi problémává. A szerepek úgy alakultak ki, hogy a színészek hoztak ajánlatokat különböző témákra, amikhez hozzászóltam és beléjük láttam valamit. Így mindenki egy sorsot képvisel már ebben az előadásban.
Ez egy műhelymunka, amelyben arra a hívó szóra, hogy haza, illetve hazatér, létrehozunk egy szerves narratívát, azaz egy előadást. Ilyet már sokat csináltam, de most magamat is megleptem azzal, hogy a hely és a téma miatt olyan színházi nyelvet kezdtem el keresni, amit lehet költőinek is nevezni. Semmit sem szeretnék ezzel az előadással kinyilatkoztatni. Ha pontosan meg tudunk figyelni dolgokat,már az sem kevés.
Fotó: theater.hu-Ilovszky Béla

- Mi és kik inspirálnak téged a (színházi) útkeresésben?
Az emberi kapcsolatok nagyon fontosak. A barátok és a család a maga sorsával a legnagyobb segítő erő. Az a közeg, amiből jövök, azok, akik már meghaltak, de az életem részei voltak, nagyon jelentős inspirációt nyújtanak. Mindig intuitív alapon cselekszem. Olyan helyzeteket keresek, amikben nem kell kamuznom. A generációmnak állandóan meg kell felelnie az életvezetés terén, kompromisszumokat kell kötnie és így nehéz önazonosnak lennünk. Csak így tudunk túlélni, de magunkból, a szívünkből kell meghazudtolunk valamit. Vagy ki kell vonulni a társadalomból, vagy tolnunk kell ezt a bringát keményen. A találkozásokban nagyon hiszek, a színházcsinálás terén is. Olyan embereket szeretnék összehozni, akiknek közük van egymáshoz és én is szeretnék ilyen emberek társaságában lenni. A magányos zsenik ideje lejárt, közösséget kell teremteni. Az egyetlen esély a túlélésre, hogy alkotótársakat találsz, akikkel lelkileg és szellemileg is egy hullámhosszra tudsz kerülni.

- Mit jelent neked a haza?
Hogy alapvetően ne árts a másik embernek, de inkább tegyél jót, ha tudsz. Ne tegyél olyat másokkal, amit te nem szeretnél. József Attilával értek egyet abban, hogy a szabadság a központi elv, a rendező elv. Olyan társadalmat tartanék az otthonomnak, ahol az emberek egymásra figyelve alkotják meg mindezt.

 

-bázispress-

© 2021. Zsámbéki Színházi Bázis - THEATER Online - theater.hu

A Zsámbéki Színházi Bázis hivatalos honlapját a

http://zsambekiszinhaz.hu/

címen éri el.

 

Ezen az oldalon - a kis ablakot bezárva - a Bázis és jogelődjei korábbi évadairól talál információkat.