- Bemutatnád a társulatot?

A Harmadik MűSzak csapata a KoMod Színház alkotóinak egy részéből alakult. A Kampec szereplői mindannyian dolgoztak már korábban a színházban, ismertük egymást és egymás munkáit, így alakult ki a társulatunk ehhez a színházi sorozathoz. A társulatban hat állandó színész van (Andresz Kati, Mokány Csaba, Szabó Sára, Kelemen Tímea, Inoka Péter, Császár Zsófia), és minden epizódhoz hívunk egy vendégszínészt (Gulyás Ádám, Kókai Réka). Ezen kívül a csapat állandó tagja Rohiro, a világítástervezőnk.

- Hogyan született a Kampec című darab? Miért a halál lett a téma?

A Kampec ötlete Farkas Róbert ügyvezetőtől származik. Ő találta ki, hogy kezdjünk el egy színházi sorozatot, Kampec címmel, ami egy hullaházban játszódik. Előre megírt darabunk nem volt, a társulat minden tagja aktívan részt vesz az írásban. A próbafolyamatok előtt összeülünk néhányan, kitaláljuk a történet vázát, majd a próbák során, többnyire improvizációk után rögzítem a szöveget. A Kampecben valójában nem kifejezetten csak a halál a téma, még ha a köré is épül a történet. Inkább a szereplők halálhoz, és élethez való viszonyát szeretnénk bemutatni.

- Mik voltak a fő gondolataid a rendezés során? Milyen volt a társulattal a munka ennek a próbának a során?

Mivel egy speciális műfajról van szó, az elsődleges feladat az volt, hogy megteremtsük a sitcom-ot színházi körülmények között. Fontos volt, hogy már az elején olyan – bizonyos szempontból – sztereotip karaktereket mutassunk be, akik egyfelől bonyolítani tudják a Kampec cselekményét, másrészt a nézők számára is szerethető szereplők. Próbálok minden részben odafigyelni arra, hogy egyensúlyban maradjon a humor és a komolyság a darabban. Nagyon sok vicces jelenet van, de számomra fontos, hogy a szereplők emberi oldalát is megmutassuk, és szép lassan felszínre hozzuk mindenkinek a saját kis tragédiáját. Mindezt pedig úgy, hogy közben ötvözzük a krimi, a vígjáték és a thriller műfaját. Igyekszem fenntartani a feszültséget egy-egy részen belül, és két epizód között is.

- Mik az abszurd humor nehézségei és szépségei a rendezés szempontjából?

Az abszurd humornak a legnagyobb nehézsége talán az, hogy meg tudja-e találja a közönségét. A társulatban szerencsére egy rugóra járunk, és nagyon hasonló a humorunk. A próbafolyamatok jó hangulatban teltek, viszont több olyan túlzásba vitt poén is született, amit végül nem tettem bele az előadásba, mert nem szabad figyelmen kívül hagyni a nézőt. A legnagyobb kérdés az, hogy jókor jó helyen találkozik-e az előadás a közönséggel. Volt olyan napunk, amikor csendes közönségünk volt, nem nagyon nevettek, másnap ugyanaz a poén nyílt színi tapsot kapott. Ez kiszámíthatatlan, de ha egyszer rákapnak a nézők, akkor utána már bátran nevetnek.

- Hol, merre mutattátok be eddig és milyen közönségnek ajánlanád az előadást?

Eddig csak a KoMod Színházban játszottunk, de nyáron több helyre is meghívták az előadást. Az eddigi közönségünk nagyon vegyes volt, viszont úgy tapasztaltuk, hogy mindenki megtalálja benne azt, amiért szeretheti a Kampecet. Szinte mindenki úgy jön ki az előadásról, hogy megvan a kedvenc szereplője. Elsősorban olyan nézőknek ajánlanám, akik nyitottak, szeretik az abszurd humort, a krimit és természetesen azoknak, akik szeretik a sorozatokat.

- Mióta rendezel és mi a következő megvalósítandó ötleted?

A Kampec az első rendezésem, aminek az első epizódját 2014. februárjában mutattuk be. A jövő évadra az elsődleges tervem, hogy a Kampec további részeit elkészítsük, és befejezzük az első évadot. A harmadik epizódot szeptemberben tervezzük bemutatni. Ezen kívül szeretnék rendezni egy másik darabot is az évadban, de mivel rendezőasszisztensként és dramaturgként is dolgozom különböző előadásokban, és közben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanulok, egyelőre nem látom, mikor lesz időm a következő projektbe belekezdeni.