- 2009-ben jártál már Magyarországon, A nő vágya című előadást állítottad színpadra a Pesti Színházban. A magyar közönség azonban még nem ismer jól. Mit tudhatunk meg rólad?

- Két évvel ezelőtt fejeztem be Prágában a Színművészeti Egyetemet és közvetlenül ezután kaptam meg azt a lehetőséget, hogy ebben az országban rendezhessek. Ez volt az első találkozásom Magyarországgal és fantasztikus embereket ismertem meg. Természetesen vissza akartam jönni és az álmom valóra vált: azokkal az emberekkel dolgozom, akiket csodálok, szeretek és szakmailag kiválónak tartok. Fontos pillanat az életemben.
- Az első munkád A nő vágya volt. Hogyan kerültél kapcsolatba a Pesti Színházzal?

- Eszenyi Enikő a Nemzeti Színház meghívására érkezett Prágába és az egyik este megnézte az előadást. Meglepődött a szokatlan formától, a témától és annyira megtetszett neki, hogy meghívta a Pesti Színházba.

- Ennek az előadásnak a műfaja musical, de elég távol áll attól a fogalomtól, amit a musicalről általában gondolunk.

- Nagyon érdekelt a musical műfaja, már azelőtt is, hogy elkezdtem az egyetemet. Úgy gondolom, a musical nagyon erős műfaj, könnyed és örömteli, tele zenével tánccal, de mégis tartalmas témákról szól. Szeretem a könnyed dolgok és a kemény témák kombinációját, mert van benne irónia. Azonban kevés musical van, amit igazán szeretek. Nem tudom, hogy Magyarországon mi a helyzet, de Csehországban rengeteg musicalt játszanak, amelyek rettenetesen kommerszek és szegényesek. Ez volt az, ami nagyon dühített, ezért úgy döntöttem, hogy elkészítem az ellenkezőjét. A különbség az volt, hogy fontos, komoly témát vettem alapul olyan emberekről, akiket rabul ejt a pénz és a csillogó, hamis világ. A jelmezek is különösek, monstruózus jellegűek voltak. A forma pedig  Brechtet idézte, a songokat: a legkülönfélébb zenei stílusok keveredtek, a gospeltől a tangón és a szvingen át a bluesig. A brechti színház az, amit igazán szeretek, mert komoly témákkal foglalkozik, van mondanivalója.

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

Lucie Málkovával

- A Meggyalázás a második munkád, az o.s. Divadlo Unlimited és a Füge produkciója a Visegrádi Alap támogatásával, a Zsámbéki Színházi Bázison. Mit kell tudnunk az o.s. Divadlo Unlimitidről?

- Az iskola befejezése után úgy döntöttünk, hogy csoportot szervezünk frissen végzett rendezőkből, dramaturgokból, színészekből, jelmez- és díszlettervezőkből, hogy továbbra is együtt tudjuk folytatni a munkát. Van egy szervezetünk, amely alapot biztosít a projektjeink megvalósításához. Én azokkal a színházakkal dolgozom, amelyek meghívnak, és a csoportommal is vannak közös munkáink. Arra törekszünk, hogy olyan témákat válasszunk, amelyek felébresztik és elgondolkoztatják az embereket.

- A Meggyalázás Botho Strauss darabja, amely a Titus Andronicus felhasználásával készült. Ez Shakespeare egy korai műve, bár kutatók vitatkoznak rajta, valóban az ő írta-e. Véres, akciódús…

- Igen, ez egy korai munka és nem tökéletes. Az az elképzelésem, hogy nem igazán komoly. Olyasmi, mint manapság a Kill Bill filmek. Látványos show Shakespeare korszakában. Botho Strauss újraírta, újragondolta a darabot, valódi témát adott neki. Nagyon fontos, hogyan változtatta meg. Az expozíció és az első rész shakespeare-i, de azután teljesen más történetet szőtt belőle. Nagyon fontos kérdéseket vet fel: mit lehet tenni ilyen dolgok után, amelyek ezekkel az emberekkel történtek? Mi a következő lépés? Hogyan lehet így élni? Lehetséges-e élni egyáltalán? S ha igen, hogyan?

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

- A szereplők is sokkal kidolgozottabbak ebben a darabban. Például Lavinia…

- Igen, teljesen. A Titus Andronicusban áldozat, semmi több. Itt viszont a történet főleg róla szól, inkább róla, mint Titusról. Az előadásban megpróbáltunk Lavinia és Chiron történetére összpontosítani a meggyalázás után. Irónikus-groteszk Rómeó és Júlia történet. Ahogy mepróbálják folytatni, túl lenni rajta, ahogy keresik a létezés lehetséges módját, s ami azután mégsem működik.

- Titus és Aaron a két ellentétes pólus. Titus a hagyományos értékeket képviseli, a becsületet, hűséget, hazaszeretet; vele szemben Aaron az, aki a háttérből mozgatja a szálakat.

- Nagyon fontos, hogy Titus és Aaron csak a darab végén találkoznak. Szerintem Aaron nem bűnös, számomra a dolgok állapotát képviseli. Ő maga nem gonosz, csak azt próbálja megmutatni, ami az emberekben rejlik. Sokkal összetettebb karakter. Azt a kérdést teszi fel, bennünk hol rejtőzik a gonosz. Megpróbálja megmutatni nekünk, de ő valójában nem az.

- A generációk kapcsolata, a szülő-gyermek viszony szintén fontos kérdéseket vet fel.

- Igen, ezt megpróbáltuk hangsúlyozni. Lavinia és Chiron áldozatok, tulajdonképpen a saját szüleiké. A szülők okozták a problémát, s a következmény, hogy a gyermekek válnak áldozattá.
 

Fotó: Gubík Ági, Katona László

Gubík Ági, Katona László - jelenet

- A zsámbéki környezet is aktív szerepet játszik az előadásban. Könnyű volt az elképzeléseiteket megvalósítani ezen a helyszínen?

- Tulajdonképpen a helyszín adta az ötleteket. Rendkívül inspiráló, csodálatos. Miután megérkeztünk ide a szöveggel, hogy előkészítsük az előadást, a hely megmutatta, hogy hol játszunk, hogyan játszunk.

 - Hogyan választottad ki a színészeket?

- A főbb szerepekre kiváló színészeket kértem fel és nagyon örülök, hogy elvállalták. A kórust, a mellékszereplőket casting alapján válogattam ki. Emellett nagyszerű kollégák jöttek velem Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból. Az volt a nehéz, hogy két hónap alatt kellett összeraknunk az előadást. Az egész csapat nagyon keményen dolgozott. Remek kollégáim vannak.

- Hogyan dolgoztatok együtt?

- Kicsit nehéz volt, mert a többnyelvűség miatt több időt vett igénybe a próba és sok türelem kellett hozzá. Gertrúddal, a dramaturggal szinte összenőttünk. Amit én mondtam, ő tolmácsolta. Érdekes helyzet volt.

- A nézők is aktívan részt vesznek az előadásban. A darab első felében ők a legyőzött gótok, akiket a rómaiak terelnek tovább és tovább. Fel vagytok készülve arra, hogy lesznek olyanok, akik nem akarnak ebben részt venni?

- Ez mindenkinek a saját döntése, senkit sem kényszerítünk olyan helyzetbe, amelyben nem szeretne lenni. Számunkra kihívás azt látni, hogyan reagálnak a nézők. A próbák során csak elképzeléseink voltak arról, mi történhet. Tegnap játszottunk először közönségnek és meglepődtünk, hogy mire képesek, hogyan reagálnak. Ez számunkra is nagy kaland.

- Mi lesz az előadás további sorsa? Hol mutatjátok még be?

- Mivel az előadást a Visegrádi Alap támogatja, ezért szeretnénk turnézni Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában, ahol hasonló helyszíneken mutatjuk be a darabot. Reméljük, sikerül megszervezni és megkapjuk a szükséges támogatást.

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

Jelenet az előadásból