A Tényleg szeretsz? című előadás  július 14. és 18. között látható a Zichy kastélyban Zsámbékon , amely egy új, független társulat, a KAPcsolat TÁRsulás első bemutója. A darabot a társulás szerkesztette, írta, improvizálta R.D. Laing neves pszichiáter irodalmi írásai alapján. A készülő előadásról beszélgettünk Mertz Tiborral és a rendezővel, Dömötör Tamással.

- A Tényleg szeretsz című előadás a KAPcsolat TÁRsulás első bemutatója.  Miért az szerepel a névben, hogy társulás?
M.T.: Társulás, mert nem kifejezetten egy zárt társulatról van szó. Ez inkább szellemi közösséget jelent. Nem mindig ugyanazok a művészek dolgoznak a különböző produkciókban, lesznek visszatérők és csatlakoznak újak is. A legfontosabb szempont a hasonló színházi gondolkozás. A nevünk rövidítése a többjelentésű KAPTÁR, amely utal a formára.

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

Mertz Tibor, Szabados Mihály, Csarnóy Zsuzsanna

- Az előadás helyszíne, a Zichy kastély egyik modern terme, szintén rendhagyó, mert a Zsámbéki Nyári Színház keretében itt még nem rendeztek előadást. Miért erre a helyre esett a választás?
M.T.: A jelenlegi tervek között szerepel, hogy az épületben az oktatás mellett egy kulturális központ is létrejöjjön. Horgas Péter, aki ezen a projekten dolgozik, felkért engem a színházi produkciók létrehozására.  Ezt az előadást tovább szeretnénk játszani itt is, de helyet keresünk neki Budapesten és más lehetőségek után is kutatunk.  A Zsámbéki Nyári Színháznak ezáltal van egy újabb játszóhelye. Jövő nyáron újabb bemutatót szeretnénk és ennek a színházi együttműködésnek a továbbélését.

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

Jelenet az előadásból

- Az előadás R.D. Laing skót pszichiáter irodalmi írásai alapján készült.  Mit tudhatunk róla?

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

Dömötör Tamás

M.T.: R.D. Laing-et gyakran nevezik az antipszichiátria apostolának. Ő volt az, aki felhívta a figyelmet a pszichiátria veszélyeire. Az embert nem olyan könnyű belülről változtatni, hatalmas a felelősség.  A világ bonyolultabb annál, hogy benne az embert „megszerelgesség”. 
D.T.: Az őrület nem az egyénben, hanem mindig egyének között található. A kapcsolataink a fontosak, ahogy egymással bánunk.
M.T.: Az előadáshoz R.D. Laing három költői-irodalmi formában rögzített szöveggyűjteményét használtuk, a Tényleg szeretsz?, Gubancok és a Beszélgetések gyerekkel köteteket.  A Gubancok írásai majdnem olyanok, mint a versek, belső történések furcsa logikai sorrendben. Ezeknek a szövegeknek a felhasználásával alakítottuk ki a színdarabot. A Beszélgetések gyerekkel jegyzetei R.D. Laing saját gyermekeiről tett megfigyeléseinek eredményei. Időnként felsejlenek benne meglepő reinkarnációs emlékek, furcsák, különlegesek, amire mindannyian rácsodálkozunk. 
D.T.: Az előadás egy reggel története. Három generáció él együtt, nagyszülők, szülők és gyerekek. A szülők közötti feszültség végiggyűrűzik az egész családon. Azt mutatjuk be, ez hogyan csapódik le a családtagokon: a gyerekek próbálják oldani, az idősebbek tanácsokat adnak vagy nem akarnak beleszólni. 

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

Dömötör Tamás

- Választ kapunk arra a kérdésre, hogy „Tényleg szeretsz”?
D.T.: Laing írásai sohasem egyértelműek, mindenki mást sejt benne. Nem pusztán a szöveg bemutatására törekedtünk, ezért kitaláltunk egy drámát, ennek a családnak a drámáját és alárendeltük Laing szövegeit.
M.T: Nagyon sokan magukra ismerhetnek és talán javaslatunk is van a végén.

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

Szabados Mihály, Eéti Adrienn, Péter Kata, Józan László

- Hogyan dolgoztatok együtt? Mi volt a koncepció?
M.T.: Fontos volt, hogy belső történésekből, gondolatokból jöjjön létre az előadás, és ne a megszokott eszközökkel dolgozunk, nem tanult megoldásokat újrahasznosítva csináljunk színházat, hanem a szellemre, a gondolatra helyezzük a hangsúlyt.   Nemcsak színészi munkát végeztünk, hanem a szerzői kérdéseket is megvitattuk.
D.T.: Próbálunk másképpen fogalmazni, ami talán túl egyszerűnek hangzik, mert sokan mondják ugyanezt. Szerintem ez nem igaz, mert a színház nagyon lusta és szereti a saját, jól bevált módszereit használni, újra és újra érvényesíteni. 

Fotó: theater.hu - Ilovszky Béla

Józan László, Csarnóy Zsuzsanna, Réti Adrienn

Úgy gondolom, kockázatot kell, hogy vállaljunk.  Meglátjuk, hogy működik-e és a néző számára ugyanolyan érzékeny produkció jön-e létre, mint ami a mi szándékunk volt.