Legalább három társulat próbál most a régi katonai táborhely területén, egyik a Kárpáti-féle vidám rezervátum. A nagy hangárban laknak hetekig, berendezték saját-színházi célra, a fekvőhelyeiken egy emelvényen próbálnak, a negyven fokban egy víztartályból mosogatnak és fürdenek, főznek, szóval önellátók, és ezekből a körülményekből is szemmel láthatóan alakul a kvázi darab, amiből szerdán és pénteken látható lesz egy munkabemutató.
Az Ottmaradtak címet kapta a musical, amit egyébként a társulat fantasy operának nevez, mert valóban fantázia szülemény, sőt álomszerű jelenetekből áll, nyilván a saját álmaikból, talán azokból is, amiket itt az erdőben a militarista szellemek között, szóval van egy kis hátborzongatós hangulata. Az erőssége a látott próba alapján az egésznek a zene, a profin megkomponált, dzsesszes dalok vezetik a történetet, a takarodó trombitaszólójából simán megy át betétdalba a jelenet, miközben egyik főhős egy lavórhoz énekel, ami tulajdonképpen nő és itt már látható Kárpáti színészvezetési technikája is, kitalálja, hogy a sárga lavór nem csak nő, hanem Hold is, ami lemegy, sőt leesik. Az álomnőt és álomférfit itt nyilván minden színész magának alakítja, mindenki előcsal magából legalább egy ideálisat, aztán tovább álmodja. Minden munka a foglalt területen, még egy olyan esemény is, amikor meghozzák a vizet, és örömünnepet ül a csapat, mert a víz a legnagyobb kincs, és akkor már itt is az ökológiai mondanivaló, vagy egy hiba is adhat okot ünneplésre, játékra, hiszen csak az követi el, aki dolgozik, éljen a hiba, kiabálják mindannyian. Őrültek kicsit, de nem csoda, az egész napos munka és a negyven fok után, plusz az összezártság, de még csak félig démonok.
Gondolom itt nincsenek nagy szünetek, nincs leállás, tök komolyan veszik, hogy ez egy olyan tábor, ahol ki kell hozni magukból a maximumot, nekik a munka a nyaralás, a Bázis a Riviéra, és az előadás lesz a búcsúbál, az élő álom mozi.