Két ágból eredt az idei tematikus fesztivál témája. Az egyik ág a Radnóti évfordulóból fakadt és a Töredékek kezdõsora az „Oly korban éltem én” volt a munkacíme.
Az Egy szerelem három éjszakája Vass István versei és Ránki zenéje végül egyeztetési gondok miatt nem került a programba.

De a korszak, melyben Radnóti Miklósnak élni és halni adatott, több oldaláról is megmutatkozik a meghívott és a Zsámbékon készülõ elõadásokban.
A fiatal román írónõ monodrámája, az osztrák Thomas Bernhard kamara darabja és a francia Sartre mûvei európai drámaírók látleletei a korszakról. Ez egészül ki egy japán író két izgalmas mûvének õsbemutatójával. E két dráma egyike a XX. század második nagy háborújához vezetõ út távol-keleti történetének egy pillanatát, másik darabja a világháborúba torkolló európai háború kirobbantásának központi figuráját bemutató mû. A történelemkönyvek sötét oldalairól ismert negatív figurák arcképcsarnokát nézhetjük mai szemmel az elõadásokban. A hit, az eszmékért való küzdelem szép emberi értékei hogyan torkollnak az árulás, a hatalomvágy, a gyilkos erõszak szülte bûnökbe. Mindennek egymásba érõ rémítõ összefüggései tárulnak fel az elõadásokban.
„Míg balhitekben hitt/ s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek” – fogalmazta meg hátborzongató pontossággal az áldozatok végelláthatatlan sorából a tarkólövés elõtt nem sokkal egy magyar költõ. Arról a korról.

De balhitek és kényszerképzetek ma is élnek velünk tovább. A fesztivál másik része a Visegrádi Alap pályázatára készült Senkiföldje címû projekt. Az ennek keretében zajló filmes, képzõmûvészeti és színházi munka már a XXI. század elején Közép-Európában a mi korunkat kutatja. „Mennyiben köszönhetjük kommunikációképtelenségünket a politikának, a történelmi sérelmeinknek, sérelmeink temetetlen hulláinak, múltfeldolgozásunk hiányának, vagy tudatlanságunknak.”