Ezt már sokszor megírták róla, mint ahogy azt is, hogy ez, szerencsére, nem sokáig tartott. Munkái közül a legizgalmasabbak a Alkalmáté Trupp néven jegyzett produkciók, nyaranta Zsámbékon, a volt osztálytársaival és osztályfőnökükkel. Ezekben kezdettől fogva magukról beszéltek, de tavaly óta ezt már a címben is vállalják. A vak sorsra bízva, egy-egy nevet kihúzva, évente más és más élete a téma. Tizennégy évre tervezett sorozat. A tavalyi Járó Zsuzsa után idén Szan(d)tner Anna a cím. A zárójelben lévő "d" az eredeti névből hol elhagyott, hol visszatérő betűre utal...

Fotó: theater.hu

Szandtner Anna, Járó Zsuzsa

- Hogyan kezdtetek el dolgozni a Szan(d)tner Anna című darabon?

- Találkoztam néhányszor Máté Gáborral, beszélgettünk, kerestük, mi az érdekes az életemből. Mik azok a történetek, amelyekből jelenet lehet. Mindemellett Gábor tudta rólam, hogy közel áll hozzám a spanyol kultúra, magyar- és spanyol tannyelvű gimnáziumban végeztem. Volt, mikor azt gondoltam, a spanyolból fogok megélni. Így születhetett meg Gáborban az az ötlet, hogy spanyol környezetbe helyezzük az előadást.
- A többiek mikor kapcsolódtak be?

- Egyszer velük is találkoztam még a próbák előtt. Főleg a főiskolás dolgokról beszéltünk, hogy ki hogy volt velem, ki mit gondolt rólam. Ebben kevés meglepetés volt. Jól ismerjük egymást. A többség szerint nagyon titkolózós vagyok, nem nagyon mondok el dolgokat. Ám volt, aki megvédett, hogy a jeleneteinkből sok minden kiderül rólam. Közben készítettem kedvenc spanyol zenéimből egy cd-t, amelyből mindenkinek adtam. Gondoltam ezek is árulkodnak rólam, arról, ki vagyok, Volt, aki talált köztük olyat, amit kiválasztott eléneklésre, s volt, aki fölhívott, hogy erről neki is eszébe jutott valami más zene. De az intenzív munka itt Zsámbékon kezdődött. Megbeszéljük, milyen jelenetek legyenek, összeállunk, megcsináljuk, aztán megnézzük egymást, Gábor javasol, hogy még mit tegyünk hozzá, min változassunk, és kb. vasárnapra, hét nap elteltével kezd kialakulni.

- Leírjátok a szöveget?

- Csak vázlatot, a jelenetek sorrendjét, ilyesmit. Az elhangzó szöveg improvizációból születik ugyan, de ha elfogadjuk, akkor ezt magunkban rögzítjük.
- A látvány kitalálója, Izsák Lili az első AlkalMáté-s produkció óta veletek van. Ő is részt vesz a próbákon?

- Már a megbeszéléseken is. Figyel, nem szól - s a végén nagyon eltalál valamit.

- Ebben a speciális színházi munkában a próbafolyamat vagy a közönséggel való találkozás a fontosabb?

- Tavaly még kérdés volt számunkra, hogy érdekes-e a nézőnek, ha közülünk valakiről szól az előadás. Most már nyugodtabbak vagyunk, mert kiderült, hogy igen.

- Milyen próbálni a Szan(d)tner Anna című darabot neked?

- Hiába vagyok én is a szereplője, észrevettem, hogy nemcsak színészként vagyok jelen. Jobban érdekel, mi jut a többieknek eszükbe rólam, mit emelnek ki, mit vesznek észre. Gyakran vissza is idéztetnek történeteket, hogy hogyan is volt pontosan, részletekre kérdeznek rá. Most kicsit rendező és kicsit dramaturg is vagyok.

Fotó: theater.hu

Szndtner Anna, Péter Kata, Kovács Patrícia

- Néhány éve eleged lett a színészetből. Aztán kis idő elteltével, szerencsére, mégis találkozni veled, bár másfajta színházi közegben...
- Nekem nem a "kőszínházakkal" volt bajom, hiszen ott is jó dolgok születnek. A próbafolyamat is nagyjából ugyanaz. Inkább az üzemmenettel. Hogy mindennap csinálni kell, havi huszonötöt játszol folyamatosan. Akkor úgy éreztem, nagyon elfáradtam, nagyobb pihenőre van szükségem. Hogy kipróbálok valami mást, hátha, egyáltalán van-e más is, ami érdekel. A spanyolra gondoltam, tanításra, magántanítványaim lettek, de igazán nem volt örömöm benne. Kiderült számomra, nem értek máshoz.

- Mit kívánnál magadnak?

- Jó munkát, jó embereket, akikkel jó együtt lenni jól sikerült produkciókban.

Fotó: theater.hu

- Hogyan lehet ebből megélni?

Eddig szerencsém volt, mindig jött valami munka. Állandó tagja vagyok énekesnőként az Egy Kiss Erzsi Zenének. Tavaly a Garbo a Pinceszínházban, az Alibi Szabó Réka társulatával, a Bodó Viktor vezette Szputnyik Hajózási Társaság előadásában a Holt lelkek és a Szentivánéji álom...

- Miért jó a volt osztálytársakkal dolgozni?

- Inspiráló a közös munka. Van köztünk állandósult viszonyrendszer. Észrevettem, hogy ha találkozunk, rögtön elkezdek úgy viselkedni, ahogy egymás közt megszoktuk. Igazából az a legjobb, hogy együtt vagyunk.