Egyetlen ekhós szekér a díszlete a beregszászi társulat Szigligeti: Liliomfi című előadásának. Nem is kell több, pláne ahogy Alekszander Belozub díszlettervező berendezte kellékekkel ezt a szekeret. A zsámbéki romtemplomnál a viharos szél meglehetősen próbára tette a Liliomfi esetében roppant találó alkalmatosságot, mégis a játszókkal és a nézőkkel együtt remekül bírta a természet megpróbáltatásait. Az az igazság, hogy Vidnyányszky Attila rendezése igazi telitalálat és a nyári színházi szezon figyelemre méltó meglepetése. Köszönhető ez valószínűleg az újbóli találkozás örömének. Vidnyánszky ugyanis az elmúlt időszakban Debrecenben dolgozott, de a mostani nyáron újra „kézen fogta” magára maradt maradék csapatát, azokat, akik nem követték őt a cívisvárosba, és közös munkára invitálta őket. A darabválasztás már nyerőnek bizonyult, hiszen egy utazó, a körülmények miatt gyakran vándorlásra készülő társulat mit is játszhatna mást, ha mondjuk a csapat tagjai önmagukról is mesélni szeretnének, mint a Liliomfit. A beregszásziak pedig ezt annyira természetes bájjal, magától érthető önkritikus humorral és nem utolsósorban felet­tébb szórakoztatóan teszik, hogy pillanatok alatt magával ragadják közönségüket. A vándortársulat a szemünk láttára „bont zászlót” mint egy hajó legénysége, és egy kedves „csatába induló dallal” foglalja el ki-ki szerepét. A három felvonást egyben játsszák, a felvonásvégi átdíszletezést is maguk a játszók oldják meg. A háttérben néhány zenész, akik később maguk is beszállnak egy-egy jelenetbe, kísérik, illetve folyamatosan kommentálják olykor önironikus, csípős megjegyzésekkel az eseményeket. Nagyszerű az előadás ritmusa. A helyzetkomikumra épülő jeleneteket így parádés átváltozásokkal vegyítik. A mozgások ötletesek, a történetbe keveredő fanyar beszólások szellemesek. A Gyulai Várszínházzal koprodukcióban készült előadásból nehéz kiemelni bárkit is, hiszen a rendezés alkalmat ad arra, hogy mindenkinek jut egy vagy több magánszám, amellett, hogy a többiekkel együtt is bizonyíthat. A beregszászi színészek legfőbb erénye, hogy velünk, nézőkkel is képesek elhitetni, lehet még minőségi előadást létrehozni, nem kell hozzá más, mint egy ekhós szekér, néhány lelkes, de profi, egymásban is bízó játékos és egy, a csapatot jól ismerő formátumos rendező. A többi pedig már gyerekjáték…