-       Forgách András: A pincér című drámája egy kétszemélyes darab. Miben különbözik a színpadra vitele egy többszereplős darabétól?

-           Egy nagyobb léptékű darabnál erősen kell figyelni azokra a formai kérdésekre, amelyek a szcenírozásban, látványban, vagy a ritmusban jelennek meg. Egy kétszemélyes darabnak az intimitás az ereje.

-         Első olvasatra a darabnak több megoldása is lehet.

-    Andrisnál (Forgách András), ugyanúgy, mint Csehovnál  az instrukciók nagyon fontosak. Nem véletlenül idézi Csehovot. Az instrukciókból ki lehet olvasni, hogy a darabnak mi az a két vég lehetősége, amelyet tulajdonképpen rábíz az alkotókra. Az biztos, hogy a fiú kiugrik az ablakon. Azt mondja, hogy „Virrad.” Kinyitja az ablakot és eltűnik.  Valójában a színésznő és a pincér felboncolja egymást és a fiú – az én olvasatomban legalábbis – alulmarad. A szónak nem abban az értelmében, hogy megalázott marad, hanem a ráismerés, az önismeret egy olyan fokára jut el, ahol  rájön arra, hogy nincs más választása.

Egy színésznő képes a szerepeiben leélni az életét. Olyan ez, mint egy pszichiátriai kezelés, mikor  lecsapolják a feszültségeit. De a pincér számára erre nincs esély.

Van még egy sokkal fontosabb eleme ennek a történetnek. Ez egy szerelem. Ebben a másfél órában annak vagyunk tanúi, hogy egy kiégett nő, aki nagyon-nagy válságban van és egy bajban lévő fiú a véletlen folytán találkoznak  és  titokzatos szerelem alakul ki közöttük.

 A nő erősebb, mint a fiú, mert érettebb,  színésznő és sokkal több történettel van teli, végül a halálba hajszolja a fiút. Erre viszont nagy szüksége van, mert hiába nagyszerű színésznő, már nem érzi magát elég jónak. Élete legnagyobb alakítását produkálja azzal, hogy a fiút a halálba üldözi.

-         Az előadás plakátján a fény-árnyék kettőség dominál.

-         A görögök azt gondolták, hogy a női princípium az éjszaka és a férfi princípium a nappal. Apolló, a nap istene, férfi volt. Az éjszaka feleszi a nappalt.  Ebben a történetben hasonló folyamat zajlik le, a díszlet is ezt hangsúlyozza. Egy lebegő kanapé és néhány kő, amelyben az érzékelhető, hogy ez a nő tulajdonképpen megeszi a fiút, miközben rávetül az árnyéka. A görög történetekhez hasonlít: Médeia, megöli két gyermekét, akit ő szült, pusztán azért, mert Iaszon elhagyta őt. A bosszú az önmegvalósítás eszköze. A csalás, amit Iaszon elkövetett Médeiával szemben, az egyik leghatékonyabb drámai motiváció arra, hogy az ember gyilkoljon. A csalás itt is egy nagyon fontos elem. Ez a történet azt meséli el nagyon kegyetlenül, hogy az emberek a hazugságokat hogyan cibálják ki egymásból. Amikor az ember elkezd nem hazudni, abba bele lehet halni.

A nappal a munka ideje, az éjszaka pedig az álmoké. Amikor álmodunk, az sokkal veszélyesebb, mint amikor dolgozunk. Az álmok olyan mélyre hatolhatnak a pszichénkbe, a képzeletünkbe, amitől rettegünk. Ezért félünk néha az éjszakától. Az egyedüllét, a magány az önveszélyességnek és a képzeletnek egy olyan tárházát teríti elénk, amikor az ember nagyon különös gondolatokra jut.

Ebben a hotelben két magányos ember van összezárva. A színésznő este tízkor befejezte az előadást. Nagyon nagy sikere volt, mégis azt érzi, hogy nem volt elég jó. Ő egy komoly művész, aki pontosan tudja, hogy aznap este egy piciny dolgot elrontott  a színpadon, s ez válságba sodorja. A pincér pedig bezárkózik ebbe a szállodába az őrület elől, amit nem tud megoldani a körülötte lévő világban. A szükségszerű véletlen összesodorja őket ezen az éjszakán, mint a görög tragédiákban.  A pincér, egy démoni erő folytán aznap látta a színésznőt, habár nem jár színházba. Arra nem számíthatott, hogy ezzel a színésznővel szemtől-szembe találja magát. A drámai veszélyérzete abból fakad, hogy amiről álmodott, az hirtelen valósággá válik. Ráadásul a színésznő abban a pillanatban rendkívül rossz pszichikai, biológiai állapotban van.  Ezen az estén a színésznő elveszítette az identitását és a pincért, aki elvesztette az illúzióit, arra használja fel, hogy újra összekalapálja magát színésznővé.

 „Az éjszaka a nappal anyja” – mondja Lars Norén. Ennek a fiúnak a színésznő valamilyen értelemben az anyja is, aki felnőtté teszi. A felnőtté válás pedig gyakran egyenlő a halállal.

- A történet egy vidéki szálloda hatodik emeletén játszódik.

- A hatodik emelet egy titokzatos hely, egy padlás. Egy zug mindig sok titkot rejt, amelyet egy provokatív és már-már a kiüresedés határán lévő nő megpróbál felfejteni, hátha talál valami érdekességet, amely képes felvillanyozni, ihletet kölcsönözni neki.

A hatodik emeletről az ember nem ugrik, hanem repül. A repülés mámor. A színésznő a mámorra tanítja meg a pincért és azt mondja:  „Légy szabad!”.  A pincér a szabadságot a repülésben találja meg és ebbe belehal.

Ingmar Bergman írt lélektanilag ilyen bonyolult darabokat. Nagyon nehéz ezt minden  árnyalatában, mélységében kellőképpen abszolválni.

A  KoMoDban kis térben játszunk. Következő feladatunk, hogy Zsámbékon a díszlet felépüljön egy görög várrá, amelynek a tetején ez a Szent Szörnyeteg, ez a színésznő ül. Zsámbékon nagy a tér, a távolság, amelyben a két ember magánya nagyon messziről tud elindulni egymás felé.