Fiatalok készülodnek a nyitott betonbunker kacatjai között. Egy ido után tevékenységük fölhangosodik, jártukban zörögni kezdenek, csövekkel, rudakkal, vaseszközökkel kalapálnak, megszólaltatnak ajtót, sodronyt, kapcsolótáblát, zenei ritmus alakul ki.

Pályázaton nyert eloadás Zsámbékon a Pulcinella közlegény. Nemzetközi projektbol született. Nem kell megrémülni, nincs Schiller-év, nem adtak ki "kétezer-egyszáztizenhat éves az európai teátrum bölcsoje" típusú szlogent - a megemlékezés típusú inspirációkból ritkán jön ki jól a színház.

Mindig újabb és újabb zsámbéki helyszínek izgatnak bennünket, olyan előadásokat keresünk, amelyek abban a közegben érdekesen tudnak megszólalni.

Máté Gábor tavaly végzett színésznövendékei jöttek össze egy rövid lejáratú nyári munkára, hogy újra együtt dolgozzanak, játsszanak, legyenek. Mi pedig tanúi vagyunk ennek a gyűlésnek, s szerezhetünk halvány benyomást arról, hogy a szakmában eltöltött egy év után hogy állnak (ülnek, sőt szembesülnek) a pályakezdő fiatalok.

Elsőre könnyű a válasz. Mert ő írta a darabot. Ezzel azonban csak megkerüljük a kérdést, amely valójában úgy hangzana, miért önmagát választotta főszereplőnek.

A minap egy rádióműsorban azt a kérdést szegezték nekem, hogy mit várok egy nyári színházi estétől. Zavaromban valami olyasmit nyögdécseltem hát, hogy ugyanazt, mint télen