Zsámbéki Színházi Bázis
A romtemplomtól a bázisig
Norvég Civil Alap

2014. augusztus 22., péntek 21:30 - Színházi Bázis
Hurokesemény/Loop event (DoN't Eat Group) - Loka(r)tor Fesztivál
Repetícióra épülő élő filmmontázs

Az előadásban az élő filmalkotás folyamata úgy működik, mint ahogyan egy fényérzékeny fotópapír befogadni képes az egymás után rá exponált képek sorozatát. Ezeket a filmeket -, amelyek élőben rögzített ismétlődő videófelvétel-részletek halmazából felépített montázsok - ikonikus jelenésekként érzékelhetjük

Zsámbéki Színházi Bázis,
2014. Augusztus 22. péntek, 21:30
 
Vizuális koncepció: Juhász András
Zenei koncepció: Sőrés Zsolt
Alkotók: Diák István, Juhász András, Christian Skjødt (Dánia), Sőrés Zsolt Ahad, Vass Imre
 

Az előadásban az élő filmalkotás folyamata úgy működik, mint ahogyan egy fényérzékeny fotópapír befogadni képes az egymás után rá exponált képek sorozatát. A különbség az, hogy ebben az esetben a fényképkészítés kompozíciós lehetőségein túl egy ismétlődő, jelenetenként változó hosszúságú 5, 10, 20 másodperces videószekvencia az, amelynek állandó érzékenysége képes az újabb és újabb jelenetek befogadására. A létrejövő film folyamatosan új elemekkel épül mind időben mind pedig a képi kompozíciókban. A valós időben készülő film megjelenése a dadaista montázs és az ortodox liturgikus ikonfestészet szellemi, képi megfogalmazását vizsgálva alakul a munkafolyamat során. Ebben a folyamatban nem csupán formai megoldásról van szó, hanem - akárcsak az ikonok esetében - a szemlélődő és a “transzcendens” tartalom közötti kapcsolat megteremtésének a lehetőségéről is. E két véglet látszólagos ellentétének az összeegyeztetése, de legalábbis folyamatos átélése fontos része az alkotásnak.
A dadaista montázsok szellemi szabadságot, találékonyságot sugárzó friss, véletlent és konceptuális tartalmat is magába foglaló ereje áll szemben az ikonok hihetetlenül pontos megfogalmazásának az erejével. A pontosság azt a kifinomult képi megfogalmazást jelenti, ahogyan az emberi alak arca teljesen át tud formálódni a köznapi “realista” vonásokból egy transzcendens jelenlétet árasztó szellemi lény portréjává, lebontva így minden “partikulárisan” emberit, annak ellenére hogy az emberi arcra emlékeztető alapvető vizuális formációk -, amelyekből az agyunk még egy arc képét állítja össze - “lenyomatként” megmaradnak. Az ikonok másik két jellemzője is az előadás világának fontos inspirációs forrása: az elemek képen belüli rendszerezése ill. alá-fölé rendeltsége és a jellemzőan egymás mellé sorolt kiterített kompozíciók azok, amik jól használhatók a Hurojkesemény rendszerében is. A másik elem pedig a tárgyi jelképek használatának fontossága.
Ezeket a filmeket -, amelyek élőben rögzített ismétlődő videófelvétel-részletek halmazából felépített montázsok - ikonikus jelenésekként érzékelhetjük. A film és a színpadi cselekvés idejét tekintve egy 6-10 perces akció lenyomata egy 6-10 másodperces hurokszekvenciába foglalva látható, melynek folyamatos továbbépülése a teljes performansz ideje alatt követhető. Így mintegy szimultán figyelemre van szükség a performatív akció, és az ezek hatására, ezzel párhuzamosan változó film folytonos átalakulása miatt. Az előadás ezen folyamatok egymásba fűzéséböl jön létre.
Az elektroakusztikus zenében használt “loop sampler” működési elvéből kiindulva zörej, zene és kép valós időben létrehozott és élőben rögzített, ismétlődő egységeinek fokozatosan és szeriálisan építkező dramaturgiáját ültetjük át a filmnyelvbe, megtartva az improvizatív zene spontanelitására és erős jelenlétére jellemző attitűdöt a film készítése közben is. Ebben az értelemben is egy olyan film megalkotása a cél, amely egyszeri és megismételhetetlen és a beavatássá váló audiovizuális színpadi cselekmény képi interpretációja.
*
A DoN’t Eat Group független laboratórium 2006-ban alakult Juhász András videó- és multimédiaművész vezetésével. Projektjeikben a direkt vizuális és hangi mellérendelés a konceptuális brikolázs – azaz, hogy az adott lehetőségekből korábban nem létező, „más”,„új” keletkezzen – létrehozásának a szándékán alapul: a valós idejű, sokrétegű vizuális-, hangszeres és tárgyzenei improvizációkon, melyek tartozékai a „meghackelt”, áramkör-átalakított eszközök, nem csak audio-, hanem digitális kamerák és képalkotó eszközök, valamint az élőszereplős- vagy tárgyperformansz.
Forrás: Zsámbéki Színházi Bázis

© 2017. Zsámbéki Színházi Bázis - THEATER Online - theater.hu