Orál morál című előadásunk egy három részből álló önálló alkotás, melynek gerincét színháztörténeti és színházelméleti írások alkotják. Az előadás jelenleg félkész állapotban van, elfogyott a pénzünk. Az első verzió bemutatója budapesten, Finta Laci vezette Nyitott Műhelyben volt 2008. novemberében. Az első rész utolsó előadása pedig kisvárdán, „a” fesztiválon.

Fotó: theater.hu

Szoták Andrea, Olasz István, Szamosi Zsófia, Gál Tamás

De!
A folytatáshoz végre találtunk együttműködő partnert, a Mátyás Irén vezette zsámbéki színházi bázist. Sikerült pénzt is szerezni, igy az előadásba belép még két színész, Szamosi Zsófi és Gál Tamás személyében.
Zsófi Pintér Béla társulatának tagja, Gál Tamás pedig az Epopteia egyik alapítója, ügyvezető igazgatója, művésze. Jelenlétükkel a darab kiegészül, új irányt vesz, elindul a valódi vég felé.

Fotó: theater.hu

Szoták Andrea, Szamosi Zsófia

Mi a Színház?
Mi a Valóság?
Kívül vagyunk vagy belül?
Alul vagy felül?
Ez itt a kérdés.
Színházelméleti írások uralják az előadás szövegét - Sztanyiszlavszkij, Majakovszkij, Artaud, Ball, Kantor, Grotowski, Wilson stb., mely előadásnak ez az első része, a második részen még dolgozunk. Az előadást magát pedig a játék, a játék, valamint a játék uralja. Aki száraz elméletekre számít, az maradjon otthon.

III.
Részlet egy szakmai lapban megjelent beszélgetésből (Nánay Fanni Czajlik Józseffel beszélget):
– Beszéljünk részletesebben az Orál morálról, amely tulajdonképpen egy elméleti szövegeken alapuló „tudományos” előadás. Korábbi rendezéseid mind történetalapúak voltak, hogyan történt a váltás?
C.J.: Korábban is gyakran kacsintgattam az olyan kortárs művek felé, amelyek történetalapúak ugyan, mégis szabadabban közelítik meg az elmondanivalót. Úgy gondolom, hogy nagy hangsúlyt helyezek a képiségre is, ezért sokszor nem is annyira a történetek fontosak, hanem a benyomások, egyfajta álomszerűség, az atmoszféra. Az Epopteiával nem kell szigorúan megfelelnünk a közönségigénynek, ezért saját kedvünkre használhatjuk a különböző szövegeket. Az Orál morál végső soron abból az igényből született, hogy színházelméleti szövegeket egyfajta szakmai moralitásként kezeljünk, számba vegyünk olyan alapeszméket, amelyek sokáig konvencionalizálták a gondolkodásunkat, s megvizsgáljuk, vajon működnek-e még. És valóban: egyes meghatározások már nevetségesnek vagy elavultnak tűnnek. Azért vettünk alapul egy vidéki színészházaspárt, hogy a középszerűség felől elinduljunk mind a magas, mind a mély irányába. Az előadásban Sztanyiszlavszkijtól és Majakovszkijtól egész Wilsonig vezet az út, közben érintjük a lengyeleket, Grotowskit és Kantort, az oroszok közül foglalkozunk még Mejerholddal, a „keleti oldal” mellett pedig ott van Brook és Barba is. Az előadásnak egyelőre csak az első része van kész: összesen három témát szeretnénk érinteni, az előbemutatóig pedig másfélnek jártunk a végére.

Fotó: theater.hu

Szoták Andrea, Olasz István

– Mi az a három alaptéma, amelyek köré az előadás felépül?
CJ: Erről a három pillérről nem igazán szeretnék beszélni, mert azok inkább belső koncepciók, három olyan kulcsszó, amelyek köré megpróbáljuk felfűzni a szövegeket. Szerintem ezek a színház gyűjtőfogalmai lehetnének. Az elsőt elmondom, hogy az olvasóknak legyen valamilyen elképzelésük róla: az ’elképesztő’ fogalma. A három gyűjtőfogalom azonban lehet, hogy a nézők számára nem is lesz olvasható az előadásban, inkább csak nekünk szolgálnak segítségként, hogy irányítottabb legyen a gondolkodásunk.

Fotó: theater.hu

Szoták Andrea, Olasz István, Gál Tamás, Szamosi Zsófia

Társaságunk 2007-ben alakult, Dunaszerdahelyen.
Gál Tamás színművész, Peter Pavlac dramaturg és Czajlik József rendező alapították.
Célunk:
- a színházművészet határterületeinek felkutatása
- régi és új módszerek kidolgozása
- független társulatok befogadása
- színházi továbbképzések (work-shopok) szervezése, meghívása
- előadások létrehozása, hazai és nemzetközi alkotók segítségével
- a színház társadalmi valóságot kiegészítő szerepének elmélyítése
- az egyénen, és a szűkebb - tágabb társadalmi közegen belüli tényleges párbeszéd kikényszerítése a színház-, film-, és a képzőművészet eszközeivel
- nyitott végű társadalmi modellek fontosságának hangsúlyozása, kidolgozása a fent leírt eszközök segítségével

Czajlik József
művészeti vezető
Dunaszerdahely, 2009-07-03